"Wellness élmények a vidék ízével!"

 Gasztronómiai élmények a Parasztudvarban

A régi hagyományokat és a régi idők emlékeit őrző Parasztudvar melléképületei minden évszakban a legkülönfélébb programlehetőségekkel várják a pihenni vágyó párokat, családokat, a céges rendezvények, csapatépítő tréningek résztvevőit. Ünnepek, vigadalmak, disznótorok alkalmával bemutatásra kerül a hagyományokat tisztelő konyhaművészet, az itt készített házi rétes csak úgy vonzza a vendégeket.

Házi disznótor a Zichy Parkban

A téli hidegben egy igazán kiváló, vidékre jellemző program a házi disznótor, ami a hagyományok teljes tiszteletben tartásával kerül megrendezésre. Igaz, egy kissé korán kell felkelni, de ez a vendégeket csöppet sem zavarja, hiszen az élmények és a disznótoros ínyencségek, finomságok abszolút kárpótolják őket a pár óra kiesett alvásért, nem is beszélve a kolbász- és hurka kóstolóból, amit vendégeink magukkal vihetnek.

A disznótort 10 fő feletti társaságoknak, csoportoknak egyedi időpontban is megszervezzük.

Disznótoros ételek frissen

Ahogy a munkafolyamatok elvégzésének is megvan a sorrendje, menete, úgy a disznóvágáshoz készített ételek is szinte kötelezőek.

A hideg idő miatt a disznótorok jellemző itala a forralt bor és a tea. A nap kezdéséhez pedig elengedhetetlen a pálinka. A hajnali hideg ellen az ún. fogópálinkával indul egy hagyományos disznóvágás.

Reggelire pirított máj és hagymás sült vér várja a hajnal óta dolgozó embereket. Azért ez a szokásos reggeli, mert ez készül el leghamarabb.

Ebédre orjaleves, esetleg frissen sült húsok. Az orjaleves húsos karajcsontból főzött leves, zöldségekkel (sárgarépa, fehérrépa, hagyma, zeller, karalábé), petrezselyemmel, sóval és borssal fűszerezve, levestésztával tálalva. Délre általában a hájas pogácsa is elkészül – de a hagyományos disznóölések alkalmával főleg estére marad az igazán nagy lakoma. A hurka és a kolbász töltése és a disznósajt elkészítése is délután történik.

Vacsorára már terített asztal várja a fáradt, egész nap tüsténkedő embereket. Addigra a húsfeldolgozással is elkészülnek, következhet a pihenés, a vígasság, a lakoma. A sült kolbász, a májas és a véres hurka talán az első, ami beugrik még azoknak is, akik hírből sem ismerik a hagyományos disznótorokat. Ehhez hagymás krumpli, párolt káposzta és savanyúság illik. A disznótoros káposzta, azaz toros káposzta a lakoma nevét is viseli, bár már kevésbé elterjedt étel. A sváb receptnek – ahogy a nevéből is következik – a disznóhús mellett a savanyú káposzta az alapja. Ebbe az ételbe a malac fejét is bele szokták főzni. Vacsorához különféle sült pecsenyék is készülnek, desszertnek pedig szokásos édesség a fánk és a rétes.

Tipikus disznótoros étel még az abált szalonna, a disznósajt vagy a töpörtyű. A kocsonya is disznóvágáshoz köthető, de ezt általában egy héttel a vágás után készítik.

Rövid összefoglaló a házi disznótorról

A legtöbb állat húsipari feldolgozása ma már nagyüzemi keretek között történik, de a disznóvágást sok helyen még háznál is végzik. A disznó húsának házi hasznosításán túl az esemény jelentőségét inkább a hozzá kapcsolódó szokások és a közösségi összejövetel lehetősége adja. A huszadik század végén és a huszonegyedik század elején a disznóvágás már jelentős turisztikai vonzerővel bír, és manapság is sok vendéglátó kimondottan ezért szervez ilyen rendezvényeket. Itt már nem az állat húsának feldolgozása és minél további elraktározása az elsődleges cél. Jellemzően a közösségi élmény, a disznótoros lakoma és a disznóvágáshoz kapcsolódó népszokások felelevenítése az igazi attrakció.

A disznóvágás hagyományosan a téli időszakhoz kötődik. András napkor, november 30-án kezdődik a „szezon”, ezért viccesen disznóölő Szent Andrásként is szokták emlegetni ezt a napot. Régen a sok közös munka alkalmával jöttek össze az emberek, főleg télen, amikor nem kellett a mezőkön dolgozni. Ilyen volt a fonás, a szövés, a hímzés vagy a tollfosztás, de a disznóvágás is. Utóbbinál a nők és a férfiak közösen dolgoztak, mindenkinek megvolt a maga feladata. A férfiak a nagyobb testi erőt igénylő munkákat végezték, például az állat leölése, feldarabolása, míg a nőkre inkább tisztítási, főzési munkák vártak. A hurka, kolbász töltése szintén jellemzően férfi feladat volt.

Sok mondás és hiedelem kapcsolódik a disznóvágáshoz, kezdve onnan, hogy mely napokon nem szabad disznót vágni, majd aztán melyik munkafolyamatnál nem szabad beszélni, melyiknél kell hangosan nevetni, vagy hogy a disznót nem szabad sajnálni. Ezeket mind azért kell betartani, hogy jó legyen a hús, vagy a szalonna. A kóstoló hagyománya még ma is él, nem szabad megfeledkezni a rokonokról, szomszédokról és természetesen ezt nekik is illik viszonozni. Délutánra persze jönnek sorban a szívesen fogadott, és a kevésbé örömmel látott vendégek is. Ezek külön csoportja más-más szokást követve versel, hoz valamit, stb. majd általában jut nekik is a bőséges disznótoros lakomából. Ma is az egyik leggyakrabban használt kifejezések közé tartozik a „kolbászból van a kerítés”, amit a gazdagság szinonimájaként használnak, de sokan nem tudják honnan ered. Természetesen a disznóvágáshoz köthető, hiszen régen ilyenkor a kerítésre aggatták az elkészült hurkát, kolbászt.